Ígérem egyszer megállok és lefekszek a fűbe s abba hagyom a küzdelmet érte! .. De megígértem amíg dobog a szívem, csak is érte dobog és küzdeni fogok érte!
Eladom a lelkem.. tiéd a szívem nem érdekel már.. Nélküled már nem élek csak vagyok a nagy világban mint 1 porszem a sivatagban..: Mindent megkaptam az élettől de mégis amire annyira vártam már sosem elhet az enyém. Elvesztettem örökre. Kérlek add meg a kegyelem döfést nekem már mindegy.. Mond mit érek nélküle?! Kiért mindig is éltem...:/
Azt mondják gyenge vagyok..
Azt mondják idióta vagyok..
Hisz én még mindig küzdök..
Egy viszonzatlan szerelemért küzdök..
Olyan vagyok mint egy örült..
De ha rámnézett a szívem mindig örült..
Volt kiskoromba egy álmom..
Meg is találtam de elvesztettem az álmom..
Pedig annyira szép volt..
Az a párhónap mi volt..
Bárcsak újra megtalálna..
Bennem többé szomorúságot nem találna..
I love you, forever! :(
Pár hónap és egy álmatlan éjszaka kellett, hogy rájöjjek miért nem müködött ez a kapcsolat.. Nem TE és nem ÉN voltam a hibás hanem MI. Mindketten annyira szerelmesek voltunk egymásba ,hogy nem akaratuk egymást elveszíteni, féltékenykedtünk, veszekedtünk, s annyira törekedtünk a tökéletesre, hogy elfelejtettünk önmagunk lenni.. Így már nem volt meg az a tűz mit régen ezer könnycsepp se tudott eloltani.. Vágytunk a másikra de már nem voltunk önmagunk.. Úgy tűnik ez olyan szinten nagy szerelem volt, hogy ez okozta a végét is egy csodálatos párosnak egyben egy csodálatos kapcsolatnak, ami tényleg az igaz szerelmen alapúlt.. Érzem ez a kapcsolat valóságá válthatta volna a mesét, miről annyi fiú és lány álmodik.. NEKÜNK ott volt a lehetőség mégis egy ilyen kis hiba miat a csodálatos MI-ből lett TE és ÉN.. Így elmondhatom majd a gyerekeimnek vagy unokáimnak igen is van igaz szerelem csak megkelltalálni és vigyázzni mert ilyen az életben csak 1x van.. Sajnos mi elvesztettük.. de nagyon remélem hogy lélekben ahogy mondtuk örökké együtt leszünk de a boldogságot már csak külön külön tudjuk megélni. De tudom nekünk így is sikerülni fog, mert MI mások vagy mint a többiek!
Azt látod ,hogy oly sok barátom van akikkel boldog vagyok..
Elkell h szomorítsalak valójában nincs barátom..
Nem keresnek engem ,csak ha nincsen más..
És ha gond van nincs kinek meséljek már, s nincs aki figyelne rám.
Annyi gondom van mégse figyelnek szívemre..
Pedig nagy betűkkel van ráírva: Mentsél meg!
De úgy érzem ez tesz felnőtté.. Magam kényszerülök megoldani
problémiám.. mégis annyira fáj h szép lassan lelkem köddé válik
a nagy világba.. 
Nem mutatom de legbelül hullok szét mint lelkileg mind testileg... Mindennap egy apró szikra hullik belőlem ki a nagy világba.. Nincs okom a szenvedésre hisz megvan mindenem mit kérhetnék.. egy gyönyörű lány egy szép család és anyagilag is megvagyunk de valamiért darabokra hullok.. A szívem mindennap szúr ,levegőt egyre inkább nem kapok.. és a boldogság tűnik el az életemből.. de MIÉRT?? Mitől szenvedek ha mindennem megvan? S ami legjobban fáj mások szerint megváltoztam.. nem szokásom törődni ezzel de mér mindenkinek a régi énem kell??? Hisz mindenkinek próbálok megfeleni de mégis a pokol útját járom.. Én csak boldog akartam lenni de mindenki bennem látja a hibát.. Nos én úgy tartom h a régi énem még mindig megvan csak legbelül és aki nem lát oda be az soha se találja meg... Majd 1x talán lesz aki oda belát és rájön hogy nem vok én rossz ember.:/
