Mostanában egyre inkább azt veszem észre,hogy én már csak egy tartalék vagyok..
Hiába fontos nekem bárki én már csak akkor kellek ha a szokásos nincs.. Talán épp azért mert én soha nem kötöm le magam 1-2 emberhez.. én mindenkivel jóba vagyok és mindenki ugyan úgy fontos ám nekik van 1 barát/szerelemük akik mellé lekötötték magukat... és mikor mindenkinek megvan a maga kis párja/ baráti köre én ott maradok egyedül és mint egy kidobott kutya keresem a helyem.. De én már nem futok senki után.. hát az én párom a magány s majd ha szükség lesz rám én már msáhol leszek..