Egy fiú érzései. :)

Itt az ideje elbujnom kicsit a háttérbe.. úgy érzem túl sokat voltam elöl pedig nem akartam.. talán jobb ha egy kicsit hátralépek, és elbujjok a porfelhőben amit sok ember előre szaladás közbe felvert.. Most kiderül minden.. most rájövök ki is akinek valójában hiányzok, ki az akinek érek annyit h visszajöjjön hozzám mert feltünt neki h nem vagyok már ott.. Talán sokaknak vagy talán senkinek?! Ez már a jövő de én csak megyek tovább mert hiszem h a jó dolgok még várnak rám társaságban vagy egyedül!

Nem hittem volna, hogy érzek még ilyet.. nem hittem volna hogy így megszerethetek valakit.. és legfőképp azt nem hittem volna, hogy ennyire az életem része lesz.. Mintha már maga a családom lenne, mintha látnám magam előtt magunkat öregen ahogy az unokáinkat nézegetjük és régi emlékeket idézzünk fel! Talán épp ezért valósult meg, mert nem vágytam újból, hogy ennyire fontos legyen valaki és hogy ilyen szinten megszeressem..  nem akartam hogy valakivel ilyen komoly legyen 1 érzelem.. De megtörtén és nem bánom.. Ez nem egy mesébe illő szerelem, ez nem olyan amit mindig is álmodttam.. Ez sokkal jobb annál, ez egy igazi élethű szerelem amiben tudom jóban,rosszban,egészségben,betegségben egymás mellett leszünk és nem kell félnem mert érzem nincs miért. Ez több mint szerelem és több mint egy kapcsolat!:)
SZERETLEK! <3<3<3

Egyszer azt mondták 3 év és föld alatt leszek a cigi miatt.. Akkor még röhögtem ezen de már kezdem érezni h van benne vmi.. Egyre gyakrabban szúr a szívem, zsibbad a fejem és mintha a kezembe erek pattanának el..  Mintha belülről kezdenék meghalni.. fúra hogy újra úgy mond jó lett minden és a múltban okozott hibáim talán nem sokára megölnek?!
De már függő vagyok.. és hiszek benne h erős vagyok még nem jöhet el a vég! Még sok a teendőm..  még elöttem az élet. Nem hagyom h legyőzőn engem a halál! Viszont még nem hagyok felvele.. de a miértjét nem tudom egyszerűen már a minden napom része lett.

Mostanában egyre inkább azt veszem észre,hogy én már csak egy tartalék vagyok..
Hiába fontos nekem bárki én már csak akkor kellek ha a szokásos nincs.. Talán épp azért mert én soha nem kötöm le magam 1-2 emberhez.. én mindenkivel jóba vagyok és mindenki ugyan úgy fontos ám nekik van 1 barát/szerelemük akik mellé lekötötték magukat... és mikor mindenkinek megvan a maga kis párja/ baráti köre én ott maradok egyedül és mint egy kidobott kutya keresem a helyem.. De én már nem futok senki után.. hát az én párom a magány s majd ha szükség lesz rám én már msáhol leszek..