Annyi mindenen mentünk át annyi mindent mondtál rám, de egyik se fájt úgy mint amit csináltál azon a bizonyos napon. Lelkileg és testileg mély ponton voltam, de te még is csak csináltad tovább mit megkértem, hogy ne! Majd az a gúnyos nevetés és mondat mit akkor ejtettél ki a szádon mikor már minden összeomlott... Egy alapból nagyon rossz napból csináltál nekem még roszabbat!  Fáj hogy én mindent megadtam volna, hogy boldog légy ,hogy ne legyen gondod.. de tőled fél óra nyugalmat nem kaptam. Csalódtam mert azt hittem benned bízhatok és támaszkodhatok rád.. de TÉVEDTEM.. sajnos te már nem vagy a régi nem tom mit rontotam el, hogy ezt érdemlem pedig hidd el mindig te voltál az első.. viszont itt az ideje, hogy te legyél az első akit hátra hagyok az életemben.. és már kezdem megbánni is, hogy  több mint 1 éve azon a napon arra mentem motorral..