Nem azt mondom ,hogy ő nem fog úgy szeretni!
Csak félek hátha ő is megbánt!
Félek ,hogy hátha kihasznál és összetöri szívedet!
Féltelek mert te vagy az univerzumba a nap mi mindent megvilágít!
Kitől tudom miért érdemes élnem!
S megtanítottál arra hogy igazán szeressek valakit!
És nem utolsó sorban félek ,hogy elfelejted hogy valaha is léteztem.
Ígérem nem ragadok le múltba és tovább lépek..
De valamiért a szívem nem enged..
Mintha azt súgná a szerelmed soha ne enged el!
De tudom részedről a mi fejezetünknek vége.
Én már csak egy bukott angyal vagyok
Ki a pokol tüzébe ég és szenved míg világ a világ
S egy képet szorongatok könnyes szemmel
Amin még te és én MI vagyunk!. :(
De amitől leginkább félek ,hogy elveszítettelek téged örökre és többé nem tudom a szíved védeni mástól!