Van valami mit elkell mondanom.
De mégse szabad, mert csak elrontom,
A jelent és a jövőt!
Viszont már megörülök!
Miért ég még a láng szívemben?
Miért jársz a fejembe minden percben?
Hiszen már a mi létünk véget ért.
S többé nincs ,,mi,, csak ,,te és én,,!
A múlt már eltünt a jelen kettészakadt.
Hiányzol bevallom, de már nem szabad.
A csábításnak nem engedhetek,
Akármennyire is szenvedek.
Köztünk csak távolság lehet,
De szívem mégse enged.
Hogy lehet, hogy túlléptem.
Mégis érted ejtek könnyeket minden éjjel?
Jött egy új ,szép lehetőség,
S rá került a felelőség,
Hogy őrizze szívemet minden percben.
Tudom szívtörtéstől nem kell rettegnem.
De néha mégis érted dobog.
És ha nem múlik soha, akkor talán életem örökké eldobom.