Nem azt mondom ,hogy ő nem fog úgy szeretni!
Csak félek hátha ő is megbánt!
Félek ,hogy hátha kihasznál és összetöri szívedet!
Féltelek mert te vagy az univerzumba a nap mi mindent megvilágít!
Kitől tudom miért érdemes élnem!
S megtanítottál arra hogy igazán szeressek valakit!
És nem utolsó sorban félek ,hogy elfelejted hogy valaha is léteztem.
Ígérem nem ragadok le múltba és tovább lépek..
De valamiért a szívem nem enged..
Mintha azt súgná a szerelmed soha ne enged el!
De tudom részedről a mi fejezetünknek vége.
Én már csak egy bukott angyal vagyok
Ki a pokol tüzébe ég és szenved míg világ a világ
S egy képet szorongatok könnyes szemmel
Amin még te és én MI vagyunk!. :(
De amitől leginkább félek ,hogy elveszítettelek téged örökre és többé nem tudom a szíved védeni mástól!
Van valami mit elkell mondanom.
De mégse szabad, mert csak elrontom,
A jelent és a jövőt!
Viszont már megörülök!
Miért ég még a láng szívemben?
Miért jársz a fejembe minden percben?
Hiszen már a mi létünk véget ért.
S többé nincs ,,mi,, csak ,,te és én,,!
A múlt már eltünt a jelen kettészakadt.
Hiányzol bevallom, de már nem szabad.
A csábításnak nem engedhetek,
Akármennyire is szenvedek.
Köztünk csak távolság lehet,
De szívem mégse enged.
Hogy lehet, hogy túlléptem.
Mégis érted ejtek könnyeket minden éjjel?
Jött egy új ,szép lehetőség,
S rá került a felelőség,
Hogy őrizze szívemet minden percben.
Tudom szívtörtéstől nem kell rettegnem.
De néha mégis érted dobog.
És ha nem múlik soha, akkor talán életem örökké eldobom.
Nézd az árnyékunk,mint egy képeslap.!
De elhagyni mégis képes vagy!
Darabokra hullik a közös kép..
Sajnos valami eltünt rég.
Szívedbe a láng felemészti magát,
De én még itt várok rád!
Mert a szívemet elraboltad.
És várom h 1x majd vissza hozzad!