Egy fiú érzései. :)

Éjjelente harcot vívtam az érzésekkel..de elhagyni nem tudtam a szenvedéseket. Hátúgy érzem  itt az ideje ,hogy új életet kezdjek..Sajnálom de ebben már nem kaphatsz helyet.. Bevallom szép volt és boldog voltam veled...viszont már a múltnak nincs itt a helye.  Hátra hagyom hát a régi életem és vele együtt a szenvedéseimet!

Nem értesz én se értem magam.. hidd el ha tudtam volna 100x tovább léptem volna.. nem akarok a múltba élni mégis vmi visszarángat..  Nem tudom miért de nem tudlak elfelejteni és rád gondolok minden percben örülök hogy boldog vagy és új utat találsz és igen is van akarat erőm.. de ez és még egy csodálatos lány is kevés hogy elszakadjak tőled.. Sajnálom nevezz bolondnak ,beképzeltnek.. 1 a hibám : Hogy mindenéljobban szeretlek és szívem a múlttól soha elnem enged. Innentől én már csak zátonyrafutot hajó vagyok mit a visszatérő hullámok darabokra szed..  :/:(

Úgy éled a mádat mintha az lenne az utolsó..
Ezzel nem is lenne túl sok gond.
Meglátsz egy csajt és ,,megszereted,,
Rögtön még az éjjel fel is szeded.
De azt elfelejted hogy van egy lány
Aki csókodért a lelkét oda adná !
Mégis inkább egy kurva kell
Ki ott bassz át ahol csak lehet!
A lány bezzeg szenved hónapokon át..
Te bezzeg neki vissza se írnál.
Hiszen minek ? csak egy ember!
De ha baj van érted a világ végére elmenne.
Éjjelente mikor nem látják, érted sír,
De te csak így játszadozz vele mindig!
Majd mikor rájössz mennyire is kéne..
Akkor már rég csak egy emlék lesz a képen!
Hisz talált olyat aki szereti és megbecsüli..
És nem minden nap csak hülyíti..

Függő vagyok és te vagy a drog.. nem birom ki hogy ne gondoljak rád hogy ne emlékeznék vissza egy régi szép emlékre..  Egy érzés mi állandóan arra késztet hogy rád írjak, találkozzak veled, felhívjalak... Nem birom nélküled.. és ez ellen nincs se gyógyszer se terápia pedig ez a drog sokkal több embert öl meg mint a Heroin és a többi drog.. Ez a drog azóta van mióta világ a világ és úgy hívják SZERELEM! :/  Az életem már kezd tönkre menni... s lassan vele együtt az egészségem is.. és majd egyszer csak arra ébred a világ hogy egy újabb ember hunyt el de azt nem mondják majd, hogy a szerelem miat...

Fáj még az érzés hogy már más neve van szívedben.
Fáj még a pillanat mikor kisétáltál életemből.
Fáj még hogy már nem is hiányzok.
Fáj még hogy már a múlt sem hiányzik.

De jött egy új szép lehetőség
És alá is írtam vele a szerződést.
Ha elbukok hát ak bukjak el végleg.
Nélküled nem kell ez a rohadt élet!

Azt mondták soha ne adjam fel.
Megis fogadtam a tanácsukat,
De még is eljött az idő..
Hogy feladjam, mert tudom rám már nincs szükséged.
Csak rosszat tettem neked. Talán itt az idő hogy elváljak tőled
És hagyjam ,hogy éld az életed.
Persze TE ÖRÖKKÉ ott leszel szívemben akármi is történjék!
Soha nem felejtelek el nem is tudnálak!
Örökké itt leszel a szívemben és minden egyes percben érted élek!
Várom hátha talán hiányzok neked, hátha kellenék..
Persze erre semmi esély. Nekem véget ért a szerepem mint egy régi játéknak..
Már csak a múlt vagyok és ott fogok porosodni a sötét szekrénybe.
De remélem egyszer rájösz ez a ,,nyomorék,, csak érted élt és csak téged szeretett amíg élt mert te voltál neki az IGAZI és EGYETLEN akit valaha szeretni tudott!!
1 év telt el és megint ismétlődik a tavalyi ősz.. elvállunk de már sajnos nem látok rá esélyt hogy valaha is visszajönnél. Így hét fájó szívvel és könynes szemekkel mondom : Ég veled életem! <3 :/

Mindenki egóista,bunkó,szívtelen boldog embernek lát...
Hát tévednek.. valójában önbizalmatlan ,szomorú, szenvedő,
és legfőképp érző személy vagyok. Sokszor bunkózok hogy ne lássák,
belül milyen gyenge is vagyok.  Egy emlék összetud törni főleg ha meglátom őt!
Esténként mikor senki sem lát összetörök, olykor sírok és egy emléket szorongva
kérdezem Miért? Miért történ ez így? Miért kell ennyit szenvednem? Miért nem ért meg senki? Miért nem találom a helyem? Pedig vele megtaláltam mindent.. De most? Mintha
csak egy báb lennék. Küzdök de rég más irányít. Mintha minden csak körülötte forogna..
Vele álmodok, vele ébredek, vele létezek de még sincs itt csak szívemben az emléke.
Számomra nincs élet nélküle.. csak szenvedek és küzdök de mintha egy helyben futnék.
Kezd minden romokba lenni. Mintha a nehezen felépitett színes lavina ként dölnének fel és helyettük csak fekete fehér romok maradnának. Csak ennyit tudok kérdezni : MIÉRT? :/

Nem azt mondom ,hogy ő nem fog úgy szeretni!
Csak félek hátha ő is megbánt!
Félek ,hogy hátha kihasznál és összetöri szívedet!
Féltelek mert te vagy az univerzumba a nap mi mindent megvilágít!
Kitől tudom miért érdemes élnem!
S megtanítottál arra hogy igazán szeressek valakit!
És nem utolsó sorban félek ,hogy elfelejted hogy valaha is léteztem.
Ígérem nem ragadok le múltba és tovább lépek..
De valamiért a szívem nem enged..
Mintha azt súgná a szerelmed soha ne enged el!
De tudom részedről a mi fejezetünknek vége.
Én már csak egy bukott angyal vagyok
Ki a pokol tüzébe ég és szenved míg világ a világ
S egy képet szorongatok könnyes szemmel
Amin még te és én MI vagyunk!. :(
De amitől leginkább félek ,hogy elveszítettelek téged örökre és többé nem tudom a szíved védeni mástól!

Kérlek ne haragudj! Kérlek ne utálj! Nem tudom már valójában ki is vagyok... sodródok az életbe és ahol meg akarok kapaszkodni ott csak rosszat teszek.. Kérlek segíts hogy újra megtaláljam ön magam.. Tudom te már más után vágysz már gondolni se akarsz rám.. De még is te voltál az akivel önmagam lehettem akivel boldog votlam. Most pedig egy senki vagyok ki mindenkinek csak rosszat csinál. Ha tudnád mennyire szeretlek ha tudnád mennyire hiányzol.. úgy vissza forgatnám az időt hogy újra 2011. Február 24.-e legyen mikor minden olyan szép és tökéletes volt, mikor végre éltem és boldog voltam. Sajnálom amivé lettem, sajnálom hogy már nem szerethetsz. Sajnálom ,hogy már ketté vált utunk, de remélem tudod te voltál kit valaha is igazán szerettem. :(

Szép lassan elbújok a világ elöl ,hogy ne lássák ahogy a fájdalom megöl mert a szív vezetett mi már százszor összetört.